A verdikt szerint súlyosító körülménynek számított az, hogy a sokak példaképének tartott „Sziámi” nő sérelmére, orvul, hátulról követte el a bűncselekményt.

De mi is történt a klubban 2009. március 18-án?

Az ítélet szerint hajnali kettő körül Müller és a hölgy - akivel korábbról jó viszonyt ápolt - összetalálkozott.

A nő egy írását szerette volna odaadni a zenésznek, ezen azonban összevitatkoztak, majd a bírósági ítélet szerint ökölbe szorított bal kezével álcsúcson vágta a nőt.

Müller sem a nyomozás során, sem a tárgyaláson nem tett vallomást, azt azonban mindvégig tagadta, hogy valaha is megütötte a hölgyet.

Az ítélet szerint a sértett gyakorlatilag mindig következetesen, ugyanúgy adta elő a történetet. Igaz, a bizonyítás nem volt egyszerű, hiszen több tanú azt állította, hogy nem látott semmit, s olyan is akadt, aki azt vallotta, hogy a nő azt mondta neki, részegen elesett, de ennek ellenére feljelenti Müllert. Később kiderült, hogy ez a tanú elfogult volt a hölggyel szemben.

A bíróság végül egy semleges személy vallomását tartotta jelentősnek, hiszen ő sem Müllertől, sem a nőtől nem függött. Ez a tanú azt mondta, a vendégek szóltak neki, hogy egy férfi megpofozott egy hölgyet, amikor pedig odaért, látta, hogy ez a férfi „Sziámi”, a nő pedig egy gyakori vendég. Az áldozat szájából folyt a vér, és azt kiabálta: Müller Péter megütötte őt. A zenész akkor a helyszínen is azt mondta, hogy nem történt semmi.

A bíróságon a vádlott indítványozta, hogy vizsgálják meg a hölgy elmeállapotát, azonban az ítész ezt nem látta szükségesnek.