Az adótörvények átalakítása a nemzetgazdasági tárca szerint befejeződött, az adóhatóság számára azonban új korszak kezdődött. A jogszabályi változások révén tömérdek adat áll majd a hatóság rendelkezésére jellemzően az áfafizetés - és nem fizetés - alakulásáról. A pénztárgépek netes ellenőrzése és a belföldi ügyletek után készítendő jelentések rengeteg pluszinformációt adnak majd a revizoroknak, így ellenőrizni is úgy mehetnek majd ki, hogy pontosan tudni fogják, mit is kell keresniük.

A hatóságnak azonban ennél sokkal többre lesz szüksége ahhoz, hogy határozatai megállják a helyüket. Egy tavalyi európai bírósági ítélet miatt ugyanis alapjaiban meg kell változzék a revízió hozzáállása az adott ügyekhez. Nagyon leegyszerűsítve: eddig a NAV viszonylag kényelmes pozícióban volt egy-egy ellenőrzés során, ugyanis álláspontja szerint az az életszerű, ha a vállalkozás ismeri partnereit - vagyis azt, hogy ők adót kerülnek el. Ha közös áfacsalásról van szó, akkor ez nyilvánvalóan így is van, ám a hatóság minden esetben, amikor valamilyen problémát talált, rásütötte az ügyletre, hogy az fiktív. Állandó érvelése szerint a társaságnak ugyanis tudnia kellett, hogy a partner nem tisztességes - például nem nyújtott be bevallást vagy nem fizette be az adóját.

Az áttörést jelentő ítélet szerint ez nem fenntartható, a hatóságnak magának kell bizonyítania a csalás tényét, nem tolhatja át a bizonyítást az ellenőrzött cégekre. Az ítélet folyományaként a magyarországi bíróságok sorra utasítják el a NAV ilyen érvelésű határozatait, ezekkel pedig már sok mindent nem is lehet kezdeni.

Mit kell csinálnia ezek után a hatóságnak? A korábbi kényelmes módszert nem alkalmazhatják, új azonban egyelőre nincs. Úgy tudjuk, a hatóság a minisztériumtól egyelőre nem kapott iránymutatást, sem egyéb segítséget arra nézve, hogyan kellene nekiindulni az új ügyeknek. Az biztos, hogy alapvetően más hozzáállásra van szükség, más szemüvegen keresztül kell nézni az ügyeket - mondta egy informátorunk. Csak épp a szemüveget egyelőre nem találják. Leginkább az a gond - véli forrásunk -, hogy korábban viszonylag egyszerű mankót kaptak a revizorok, adott tényállásnál a jól bevált eszköztárat lehetett alkalmazni, szinte rutinszerűen. Ennek vége van. Sokkal több gondolkodást követel majd meg a munka, sokkal több szubjektív elemmel és megítéléssel. Nem konkrét eszköztárat kapnak a revizorok, csak irányokat, ami nagyfokú önállóságot követel meg.

A teljes stratégiát csak évek alatt lehet átalakítani, hiszen szinte minden munkatárs gondolkodásmódját jelentős mértékben meg kell változtatni. Addig viszont nagyon sok bizonytalansági tényező lesz a rendszerben, ami komolyan veszélyeztetheti az adó-, jellemzően az áfabevételeket. Vagyis bár a folyamat szükségszerűen lassú, a hatóságnak mégis azonnal kellene lépni, hogy a jogszabályokat ne lehessen kijátszani.

A hatóságnak magának kell bizonyítania a csalás tényét, nem tolhatja át a bizonyítást az ellenőrzött cégekre.

A legnagyobb problémát az fogja jelenteni, hogy a teljesen fekete ügyleteket még nehezebb lesz felderíteni és büntetni. Ahol könyvelés van, bevallást nyújt be a társaság, vannak szerződések és számlák, már könnyebb bizonyítani a csalást, visszaélést. Ám, ha az egész ügylet teljesen feketén zajlik, szinte lehetetlen a bizonyítás - az egyetlen biztos mód a rajtaütés. Sok múlik majd emiatt a pénzügyőrségen is, ők ugyanis elég sok trükköt ismernek már nyomozati szervként. Tipikusan ilyen volt az a teherautóról leszedett szállítmány, amely egy fiktív ügylet része volt: papíron reggel rakták autóra a szállítmányt, csak éppen hónapos porréteg fedte.