Szétlopják a faluban az üresen álló házakat - hívta fel a figyelmet a problémára egy zagyvarékasi lakos, aki nemegyszer szemtanúja volt már, amint eszközök, ajtók, padlódeszkák, sőt téglák, tetőcserepek „vándoroltak” ki a nem lakott portákról.
Nem egyedülálló problémáról van szó. A falvakból a fiatalok elvándorolnak, máshol vállalnak munkát, alapítanak családot, a szüleiktől megörökölt házba már nem akarnak visszaköltözni. Csakhogy ezeket az ingatlanokat eladni sem egyszerű, nincs rájuk kereslet. Így jobb híján évekig állnak üresen, prédául a kéretlen „gyűjtögetőknek”. - Ellopták az ajtót és a tokot, felszedték a padlót a faanyag miatt, elvitték a fűtőtesteket - mutatja az egyik áldozatul esett házon végzett dúlást Kurucz Gyula, aki több üresen álló ingatlan portáján is legeltet, így látja a pusztítást. A szóban forgó portáról a napokban lopták el a kerítést, és mint mutatta, épp nekikezdtek a faoszlopok kiásásának is, csak valaki megzavarhatta őket, így elvinni már (még) nem sikerült a faanyagot. Az időről időre visszatérő fosztogatók az istállót sem kímélték, már a mennyezet deszkáját is elkezdték kitördelni. Mint Kurucz Gyula meséli, a Budapesten élő tulajdonos teljesen jó állapotban hagyta itt a házat, mára azonban, mint saját szemünkkel is meggyőződhetünk róla, lepusztult, romosodó épületté vált, amelyet komoly költségekkel lehetne csak újra lakhatóvá tenni. Már ha akadna olyan, aki szeretne ide költözni. A ház egyébként korántsem valami elhagyatott faluvégi helyen rejtőzik - ahogy több hasonló sorsra jutott épület sem -, jó környéken, az út mellett áll, szemben a szépen rendben tartott házakban is laknak. A tilosban járók azonban rutinosan kifigyelik, mikor garázdálkodhatnak zavartalanul. - Az én fakerítésemet is ellopták, amikor két hétig a gyerekeknél vendégeskedtem, pedig a szomszédom ránézett a házra. Talán azt hitték, elköltöztem - számolt be egy nyugdíjas asszony is. - Még a madáretetőt is elvitték... A faluba egyébként gyakran hazalátogató Serfőző Simon író-költő házát sem kerülték el a gyűjtögetők. - Négy-öt éve figyeltem fel rá, hogy elvitték a deszkaistállóból a fahulladékot - meséli. - Később az épület oldalából is kezdtek eltünedezni a deszkák. Végül úgy döntöttem, lebontatom. Ezt követően a góréba törtek be, leszedték a léceket, majd a benne tárolt deszkákat, gereblyéket, aztán a padlódeszkákat is felszedték. Bizonyára tüzelőnek kellett nekik. A melléképületből is kilopták a faanyagot, a lakóépületbe pedig még ezt megelőzően betörtek. Végül körbekerítettem elektromos érzékelővel, ami egy helybélit is riaszt. Ez, úgy látszik, elvette az illetők kedvét. Fáradhatatlanul „dolgoznak” a rejtett erőforrások…
|