A bíró az ítélet kihirdetésekor jelezte: az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője nem fellebbezett, ugyanakkor nem látott okot annak az ügyészi indítványnak a teljesítésére, hogy jelentősen súlyosítsa a büntetést.

A tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség képviselője azt mondta: a fiatal férfi ellen a történtek idején öt büntetőeljárás volt folyamatban, aktív kábítószer-használóként pedig nyilvánvalóan azért akarta megöletni anyját, hogy "kiiktassa" annak haszonélvezeti jogát saját lakásán.

Szerinte a megbánás jeleként, de beismerésként is értékelhető, hogy a vádlott nem fellebbezett az első fokon eljáró Veszprém Megyei Bíróság döntése ellen.

"Ezek után, hogy tudja valaki felköszönteni anyák napján az édesanyját?" - tette fel a kérdést az ügyész, akinek a fiatalember védője azt felelte: az anyai szív ilyen súlyos bűncselekményt is megbocsáthat.

A férfi a tárgyaláson azt mondta: megbánta tettét, anyjával igyekezett rendezni kapcsolatát, de mivel csak telefonon beszélnek, annyit tud elmondani, hogy "hangjából ítélve" megbocsátott neki.

A Győri Ítélőtábla korábbi tájékoztatása szerint a vádlott 2010 januárjában, zárkatársától azt kérdezte: „mi lenne, ha megöletném az anyámat?”. Ezután kézzel leírta, hogy egymillió forintot fizet annak, aki „elteszi láb alól” édesanyját.

Az írásban - amely tartalmazta az édesanyja lakcímét, ismertetőjegyeit és azt is, hogy a vádlott célja a haszonszerzés - az szerepelt, hogy a bűncselekménynek balesetnek kell tűnnie, és a halálnak szenvedésmentesnek kell lennie. A bűncselekményre úgy derült fény, hogy a zárkatársnál tartott házkutatás során megtalálták ezt a feljegyzést.