Ma: 2024.03.29. Vissza a főoldalra
RSS
 
Keresés
 
Rovatok
Info







 
Jogháló
Elítélhető a felületes és hanyag rendőrség
ugyvedvilag.hu 2014. 03. 06. 8:00:00

A nyomozóhatóság kártérítési felelőssége fennáll, ha a nyomozati cselekmények elvégzésével súlyosan késlekedik, így azok utóbb eredményesen nem pótolhatók, és emiatt a nyomozati eljárás nem vezet eredményre. Az alábbiakban a Szegedi Ítélőtábla döntését ismertetjük.



Ami az ügy előzményét illeti: a felperes tanyájáról ismeretlen elkövetők a nyitott és bekerítetlen karámból egy bikát és két szamarat, a csukott ajtajú, de be nem zárt hodályból öt kecskét és húsz juhot loptak el (a felperesi állítás szerint mindösszesen 700 ezer forintnyi értékben). A karám és a hodály közelében állt egy kisebb lakóépület, amiben a felperes szálláshelyet biztosított egy budapesti hajléktalan házaspárnak.

A felperes rögtön másnap reggel (2009. október 22.) észlelte a lopást és haladéktalanul értesítette erről rendőrséget. Azonban hiába jelezte a helyszíni szemlét lefolytató rendőrőrmesternek és körzeti megbízottnak a szerinte feltételezett elkövető személyét (négy évvel korábban már elszenvedett ugyanezen a helyszínen és ugyanilyen módon elkövetett állatlopást, amit fel is derítettek), a rendőrség mégis azt állapította meg, hogy „értékelhető nyom nem látható, a tanúkutatás, adatgyűjtés eredményre nem vezetett”.

A felperes panasszal élt a városi ügyészségnél, amely azt 2009. november 23-ai határozatával megalapozottnak nyilvánította, s felhívta az alperes rendőrség figyelmét a mulasztás pótlására, és haladéktalan intézkedésre. Megállapította továbbá, hogy a rendőri munka felületes, késedelmes és szakszerűtlen volt. Jóllehet ezután az ügyet átették, de a nyomrögzítésre ekkor már nem volt lehetőség. A rendőrség a felperes által megjelölt személynél ugyan megjelent, de az állatok felkutatása eredménytelen volt. A sikertelen nyomozati cselekmények után a rendőrkapitányság 2010. február 12-én a nyomozást felfüggesztette.

A felperes panasza alapján az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) is kivizsgálta az ügyet és megerősítette (2010. július 30.), hogy a helyi rendőrség több szakmai mulasztást is elkövetett az eljárás során, melyet az eltelt idő miatt nem tudtak már megfelelően orvosolni.

A kereset tartalma

A felperes a Ptk. 349. paragrafusa alapján - késedelmi kamattal növelt - másfélmillió forint megfizetésének megállapítását kérte a bíróságtól. Álláspontja szerint, ha a rendőrőrmester a szakmai szabályokat betartva, úgynevezett forrónyomon folytatta volna le az eljárást, lehetőség lett volna az eltulajdonított állatok megtalálására, ugyanis - tekintettel a közismert tényre - az ellopott állatokat az elkövetés után vélhetően rögtön vágóhídon értékesítették. Az felperes szerint a mulasztás megvalósította a joggyakorlatban a kárfelelősség feltételéül szabott kirívón súlyos gondatlanságot, ezért a rendőrség kártérítés megfizetésére köteles.

Az alperes szerint ugyanakkor a kártérítés feltételei nem állnak fenn, hiszen magatartása nem volt jogellenes, és szakszerűtlen intézkedés sem történt. Azt pedig semmi nem támasztja alá, hogy rendőri intézkedés esetén az alperesnek a kára nem következett volna be. Hivatkozott továbbá a 2009-es statisztikai kimutatásokra, mely szerint azon bűncselekmények esetében, ahol egyébként nem volt szakszerűtlenség megállapítható, a kár megtérülési aránya mindösszesen 6,46 százalék volt a sértettek tekintetében. Arra is hivatkozott, hogy a felperes nem tett eleget kármegelőzési kötelezettségének (nem megfelelő őrzés, ismeretlen személyek befogadása).

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségét - a felperes állatainak eltulajdonításából eredő kár tekintetében 50 százalékban - fennállónak találta a Ptk. 339. § (1) bekezdése, valamint a 349. § (1) bekezdése alapján. A bíróság azt vizsgálta, hogy az államigazgatási szervnek a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenysége, illetőleg ennek elmulasztása törvénysértő volt-e (az ügyben a mulasztást ügyészség állapította meg). Az alperes a felperes kifejezett kérése ellenére a nyomokat nem rögzítette és a felperes által gyanúsítottként megnevezett személy tekintetében a forrónyomozást nem kezdte meg, ezzel az alperes, mint nyomozóhatóság, alapvető feladatát mulasztotta el, ez pedig az időmúlással nem volt pótolható. A bíróság álláspontja szerint a nyomozó részéről meghozott döntés a helyszíni szemle után kirívóan okszerűtlen volt. Hozzáteszi továbbá, hogy jóllehet a károsodást kiváltó cselekményt nem az alperes követte el, és nem állítható bizonyosan az sem, hogy az alperesi mulasztás hiányában a felperes kára megtérült volna, de ennek a kérdésnek a megválaszolása az alperes kirívóan jogellenes magatartása miatt nem lehetséges, így a felperesi károsodás és az alperesi jogellenes magatartás között ok-okozati kapcsolat áll fenn.

Ugyanakkor az alperesnek a felperes felróhatóságát bemutató érveivel is egyetértett és megállapította, hogy a felperes az őrzési kötelezettségének nem megfelelő módon tett eleget, az őrzéssel megbízott személyek kiválasztásánál nem járt el kellő körültekintetéssel, így maga is közrehatott a kár bekövetkeztében. A bírósági gyakorlat (Kúria PK 37. állásfoglalás) alapján nem terheli kártérítési felelősség a károkozót a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a károsult nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Mindezek alapján megosztottnak találta az alperes és a felperes felelősségét és a közrehatást mértékét 50 százalékban állapította meg.

A Szegedi Ítélőtábla döntése

A felperes kereseti kérelmét államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt terjesztette elő. Államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg annak mulasztásával okozott kárt lehet tekinteni.  Ezt pedig mindig a konkrét tevékenység és nem az eljáró szerv minősége dönti el. A közhatalom gyakorlása, tehát a nyomozati eljárás lefolytatása ebbe a körbe tartozik.

Az államigazgatási jogkörben okozott kár megállapításánál az általános kártérítési felelősség négy szükségképpeni eleméből a kár bekövetkeztét, a károkozó jogellenes magatartását és a kettő közötti okozati összefüggést a felperesnek, míg a károkozó részéről megvalósított magatartás vonatkozásában a felróhatóság hiányát az alperesnek kell bizonyítania (Ptk. 339. §). Vizsgálni kell továbbá azt is, hogy a kár rendes jogorvoslattal elhárítható volt-e, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette-e [Ptk. 349. § (1) bekezdés]?

A büntetőeljárásról szóló törvény 177. paragrafusa értelmében a nyomozóhatóság a kényszerintézkedéseket - halasztást nem tűrő esetben - azonnal elvégezheti és elrendelheti a bizonyítási cselekmények elvégzését (halaszthatatlan nyomozási cselekmény).

A nyomozás során minden olyan intézkedést haladéktalanul meg kell tenni, amely utóbb már nem végezhető el, illetőleg nem foganatosítható. Ezen kényszerintézkedések, mint például az őrizetbe vétel elmaradása, az elfogott személy motozásának későbbi időpontra halasztása, a nála vagy a házkutatás során fellelt bizonyítékok lefoglalásának elmaradása utóbb már nem pótolhatóan a bizonyítékok megsemmisülését, a bizonyítás ellehetetlenülését eredményezik. A szemle elvégzése gyakran nem tűr halasztást, hiszen a helyszín körülményei megváltozhatnak, ezek utóbb már nem ismételhetőek meg, vagy azok elvégzése okafogyottá válhat.

A Szegedi Ítélőtábla álláspontja szerint az ügyészség és az Országos Rendőr-főkapitányság megállapításai alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy az alperes részéről a jogszabálysértés a nyomozati cselekmények elmulasztása során megvalósult. 
A mulasztással az alperes megfosztotta a felperest attól, hogy a közvetlen károkozóval szemben kártérítési igényt érvényesítsen, ezzel a kirívóan súlyos kötelezettségszegéssel pedig az alperes a felperesnek kárt okozott. Ez a mulasztás egyben az alperest is megfosztotta annak bizonyítási lehetőségétől, hogy a felperes által feltételezett elkövetőként megnevezett személyekkel szembeni intézkedések határidőben történő megtétele esetén sem lett volna sikeres a nyomozás, illetőleg, ha sikeresen zárult volna a nyomozás, a felperes kára abban az esetben sem, vagy csak részben térült volna meg.

A bíróság leszögezte, hogy az alperes a nyomozati eljárás során nem úgy járt el, ahogy az elvárható, ezzel kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeit súlyosan megsértette, így kártérítési felelőssége fennáll. Ugyanakkor osztotta az elsőfokú bíróság megállapításait a felperes károkozásban való közrehatásáról, így ebben a részben is helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

(Az ismertetett döntés (Szegedi Ítélőtábla Pf. III. 20 274/2012.) a Bírósági Döntések Tára 2014/2. számában jelent meg.)

További friss információk
Postai kézbesítőt zsarolt egy nő - temetőben vette át a kikövetelt pénzeket
Buszmegállóban hagyta újszülött gyermekét egy úgynevezett anya
Több ezer, kisgyermekekről készített szexuális jellegű felvételt találtak a nyomozók egy 32 éves férfi számítástechnikai eszközein
Valóságos cégtemető működött az ismert táncművész lakásában - celebek is odapaterolták a lerohasztott vállalkozásaikat
Kétszer szökött meg a bűnügyi felügyeletből
 
Top cikkek
Brutális cigánybűnöző bandája hálózta be az alkoholista, pszichiátriai problémákkal küzdő milliárdos üzletembert
Ideiglenes gondnok a később halálra égett milliárdos lányainak: „nem találkozhatnak az apukájukkal a politika miatt”
Egy budai milliárdos furcsa halála: „Makai Zsolt emberei hangoztatták egy társaságban, hogy nincs mitől tartaniuk, mert velük vannak a XII. kerületi rendőrök és néhány fideszes politikus”
A tűzhalált halt milliárdos lánya: „a XII. kerületi rendőrök nemhogy nem segítettek, hanem kifejezetten akadályoztak abban, hogy édesapám életét megmentsem”
50 milliót kért a TEK-es ezredes húga a megölt és elégetett budai milliárdos lányaitól, hogy ne akadályozza a hagyatéki eljárást - nem kapott, ezért most ki akarja semmizni őket
Friss cikkek




 
           
ImpresszumKapcsolatMédiaajánlat