A korábban ismertetett vádirat szerint a férfiak kikötözték a cellatársukat, a száját lepedőből hasított csíkokkal betömték, felváltva ráálltak, taposták és ugráltak rajta, ököllel ütötték és rugdosni kezdték a bordáit, majd addig fojtogatták, amíg el nem ájult. A halála előtti egy-két napban megetették vele a felmosó cipőfűző vastagságú szálait. A sebét öngyújtóval kiégették, a vért feltakaríttatták vele, a véres törölközőt pedig kidobták az ablakon. 

A halála napján a vádlottak észlelték, hogy a sértett a hányásában fekszik a mosdó előtt és hörög, mire az egyik vádlott szólt a bv. őrnek, hogy baj van. Amíg az őr a zárkához ért, megbeszélték, hogy nem vallanak egymásra, hanem azt fogják állítani, hogy valaki más bántalmazta a sértettet. 

A törvényszék az első és másodrendű vádlottat emberölés, kényszerítés és testi sértés, a harmadrendűt pedig emberölés és testi sértés bűntettében mondta ki bűnösnek. Mindhárom vádlottra életfogytig tartó, fegyházban letöltendő szabadságvesztést szabott ki, és több mint hatmillió forint bűnügyi költség megtérítésére kötelezte őket.

A törvényszék elsőfokú, nem jogerős határozata szerint az első rendű vádlott 33 év, a másodrendű vádlott 30 év, a harmadrendű vádlott pedig 27 év múlva bocsátható leghamarabb feltételesen szabadlábra.