A vád­irat sze­rint egy 39 éves nő egye­dül gon­doz­ta egy­éves gyer­me­két. Az anya kime­rült és úgy érez­te egye­dül nem képes gyer­me­ke fel­ne­ve­lé­sé­re. Emi­att elha­tá­roz­ta, hogy kiolt­ja gyer­me­ke éle­tét, ame­lyet 2020. ápri­lis 4-én, Budapest XVIII. kerü­let­ében meg­tett, majd más­nap ezt beje­len­tet­te a rend­őr­sé­gen.

A Fővá­ro­si Főügyész­ség a nővel szem­ben előre kiter­vel­ten, tizen­ne­gye­dik élet­évét be nem töl­tött sze­mély sérel­mé­re elkö­ve­tett ember­ölés bűn­tet­te miatt nyúj­tott be vád­ira­tot a Fővá­ro­si Tör­vény­szék­re.

Figye­lem­mel arra, hogy az ügy­ben kiren­delt igaz­ság­ügyi elme­or­vos szak­ér­tő véle­mé­nye alap­ján a vádlott - kóros elme­ál­la­po­ta miatt - nem bün­tet­he­tő, az ügyész­ség indít­vá­nyoz­ta, hogy a bíró­ság, a vád­lott fel­men­té­se mel­lett ren­del­je el kény­szer­gyógy­ke­ze­lé­sét.

A bíró­ság az elő­ké­szí­tő ülé­sén az ügyet tár­gya­lás­ra utal­ta, a tár­gya­lást meg­tar­tot­ta, a nőt fel­men­tet­te és elren­del­te a kény­szer­gyógy­ke­ze­lé­sét. Az íté­let jog­erős.

A kény­szer­in­téz­ke­dés hatá­ro­zat­lan idejű bün­te­tő­jo­gi intéz­ke­dés, azon­ban azt a büntetés-végrehajtási bíró a kény­szer­gyógy­ke­ze­lés meg­kez­dé­sé­től szá­mí­tott hat hónap eltel­te előtt - elmeorvos-szakértői véle­mény alap­ján - hiva­tal­ból felül­vizs­gál­ja. Ha a kény­szer­gyógy­ke­ze­lést nem szün­te­ti meg, a felül­vizs­gá­la­tot hat hóna­pon­ként meg­is­mét­li. A büntetés-végrehajtási bíró a kény­szer­gyógy­ke­ze­lés felül­vizs­gá­la­tá­ról tár­gya­lá­son hatá­roz. A tár­gya­lá­son az ügyészt, a védőt és - fel­té­ve, hogy álla­po­ta miatt meg­je­len­het, és a joga­i­nak gya­kor­lá­sá­ra képes - a kény­szer­gyógy­ke­ze­lés alatt álló sze­mélyt meg kell hall­gat­ni.